16.rész

                          Home,sweet home

Bent a kórházban reggel 9-kor:

Felébredtem.Épenn akkor jött be a nővérke,aki beszélt a többiekkel.

-Jó reggelt!Hogy aludtál?-nővér

-Jó reggelt!Oh köszönöm.Elég..jól-én

És ide-oda nézegettem,hogy nem jöttek-e a többiek.

-Mit keresel?-nővér

-Ömmm semmit….A hozzátartozóim nem jöttek még?-én ijedt fejjel

-Kikre gondolsz?Van köztük rasta hajú fiú?-nővér

-Igen-igen!Ők azok!Honnan tudja?-én

-Tegnap beszéltem velük.Azt üzenik,hogy szeretnek,puszilnak és hogy ma jönnek-nővér

-Áh értem.De jó-én egy kicsit elszomorodottan.Hogy Tom nem üzent „semmit”.

-Ja igen!A rastahajú fiú csókol!-nővér mosolyogva

Itt felkaptam a fejem és csillogó szemekkel:

-Tényleg?-én

-Igen!Ide figyelj csak!Én azt mondom neked,hogy az a fiú belédszeretett-nővér

-Úgy gondolja?Honnan veszi?-én

-Áh,teljesen látszik rajta!Na és te?Te hogy érzel iránta?-nővér

-Jajj,ne is mondja!Odavagyok érte!-én

-Te rajtad is látszik ám!-nővér

-Uh tényleg?És mondja!Mit gondol még?mit vett még észre Tomon?-én

Ezzel lekezdtünk pletyózni.Egy jó másfél órát.Olyan fél 11 felé elkezdtem öltözni.És tűkön ülve vártam a többieket.De nem nagyon jöttek.Talán elfelejtettek?=( Mindenesetre nem tudtam mást tenni.Vártam/Amúgy a lányok nem ilyenek,hogy elfelejtenek engem nyugi!/

                                                 OTTHON:

Délben riadtak fel.Pontosabban Gustika.

-Héééé,naaaaa!Keljetek már fel!Kitty már régóta vár!-Gusti

A többiek nagykómásan feltápászkodtak.

-Úristen!De fáradt vagyok!/Wazze!Most keltél fel:D/ Hol vagyok?-Tom

-Bazze!Szállj már le rólam!Fúúúúj!-Bill Georgnak.

Mert Georg rajta tehénkedett Billen és rácsorgatta a nyálát.

-Öh,bocsy-Georg,és lekínylódta magát Billről

-Na jó „reggelt”.Jól bealudtunk mi?-Ági

-Császtok-Zsany

-Baszki!Hányóra van?-Georg

-Dél van!Kapkodjuk már magunkat befelé a kórházba!Gyerünk-gyerünk-Gustika totál felpörögve

-Jól van már!Nyugi van-Tom

-Előbb hazamegyünk átöltözni és lefürödni.Legfőképp én a nyáltenger után-Bill

-De akkor siessetek!Addig mi is rendbekapjuk magunkat-Ági

-Jó.Egy fél óra múlva itt.OK?-Zsany

-Fél óra?Komolyan gondoltad??Annyi idő mire Bill letusol-Tom

-Hé már!Már csak egy negyd óráig szoktam bent lenni-Bill

-Jó…Akkor a lehető leghamarabb gyertek ide.De ne órák múlva,mert Kitty megöl.Oxi?-Ági

-Ja-ja!-Gusti

Azzal mindenki körbepuszilt mindenkit.Gustika pedig Zsanyt majdnem lesmárolta…És a fiúk elmentek.A lányok fel-alá rohangáltak a házban.A fiúk is hasonlóképp.És egy háromnegyed óra múlva ott termettek a lányoknak.Elindultak.Az út közben egy csomót barmultak.De Tom nem.Ő most nem annyira.Ő most csendben volt és bámult kifelé az ablakon…

Beértek.Nagyban ülök az ágyon.Nyílik az ajtó.

„-ITT VANNAK!”-gondoltam magamban

És igen.Ők azok.Odaszaladtam és rájukvetettem magam.

-Sziasztok!De örülök nektek!Mi tartott eddig?-én

.SZIIJJJAAA!-mindenki

-Hát igen.Délben ijedtünk fel.Aztán mindenki rendbetette magát-Ági

-Na?Indulhatunk?-Bill

-Aha jövök!-én

És visszamentem az ágyhoz a cuccaimért és elindultunk haza.A doki még pofázott valamit,de nem érdekelt hisz KIENGEDTEK!!!Az út közben nagyon jól elvoltunk.Mindent elmeséltek,egy csomót nevettünk.DE!!Tom alig szólalt meg.Töprengtem magamban mi baja ehet.De arra a döntésre jutottam,hogy majd otthon megkérdezem.Meg is érkeztünk.Becuccoltunk,meg minden.A fiúk még ottmaradtak dumcsizni.Nagyon jó volt a hangulat.De egyszer azt vettük észre,hogy Tom fogta magát,felpattant és kiviharzott.Mindenki csak lesett.

-Öh…Egy pillanat-én

És utánaszáguldottam,olyan sebességgel,hogy érzett az égett padlószagJ

-Tom várj!Mi a baj?-én

Nincs semmi.Mi lenne?Csak…Csak kijöttem a friss levegőre-Tom

Ugyan Tom!Velem van baj?Zavar,hogy hazajöttem?-én

-Dehogy!Épp ellenkezőleg!Nagyon örülök!-Tom

-Akkor?-én

-Semmi-Tom

-Naaa Tom!Már a kcsoiban is ilyen voltál!Mondd el kérlek!-én

-Semmi bajom nincs!Csak most ilyen a hangultaom.Ne haraudj!-Tom és elcsapta a fejét felőlem

-Oh,értem-ém

És könnyes szemekkel berviharoztam.Igen ám.De a többiek az ajtóban topzódtak.És amikor kib**tam az ajtót jól képennyomta őket.

-Bocsy,nem akartam!-én feldúltan

És beszaladtam a szobámba.Levetettem magam az ágyra és sírtam.Mert eddig Tom „mindig”azt éreztette velem,hogy szeret.Most meg egyszerre megutál?/Ki érti ezt?És még a nők kiismerhetetlenek…/ Meg azt mondta,hogy örül hogy hazajöttem.De akkor miért beszél így velem?Meg miért ILYEN a kedve?Talán pont ellenkezőleg gondolja?

           De hogy Tomnak mi a baja?És mit gondol?

      Az kiderül a következő részből!!

                                              Addig is CZUPP!!!