12. rész:  A telefon Tehát… A fiúk szétoszlottak a szobákba. Mindenki felkeltette a saját csaját (ez is rímel KittyJ),és egy csokor virágot nyomott az arcába, amit egy csók követett. Ezután mind kisereglettünk a nappaliba. -Ha már ilyen szépen összegyűltünk megkérdezhetném hogy merre jártatok?- Zsany. -Kérdezni mindent lehet drága- mondta Gustav. -Gustav azt mondja, hogy sétáltunk és rózsát szedtünk nektek- Georg. -De nem nagyon hiányoltatok minket- ismét Guszti. -Jaj, bocsánat! Megbántottunk titeket?- Kitty kis ,,hű de izé vagyok” fejjel. -Áhh, dehogy csak mondják- Tom, habár nem is ezt gondolta. -Nah, jól van, én felöltözök és sétálok egyet. Ki tart velem?- én. -Majd én!- Kitty. -Meg én is!- Barbi. -Akkor már mi is megyünk!- Bill, Tom und Georg. -Én inkább kihagyom- Zsany. -Akkor én is. Még a végén elrabolják Zsanyt ha egyedül hagyom amilyen jó nő!- Gustav. -OK!- én. Felöltöztünk, és már zúztunk is. ZSANY und GUSTAV -Zsany! Én megyek fürdeni, ha hívnának vedd fel léci. Jó?- Guszti. -Oxi!- Zsany. Nem telt el egy perc: csörög a telefon. -Igen? Gustav barátnője vagyok.- Zsany (már amennyire tudott németül. amúgy azt már nem érti, amit Gusztika mond, mert németül hablatyol valamit.) -Áh. Claudia! Te is ott vagy? Én vagyok az: anyuka.- Gustav anyuja. -Tessék várni!- Zsany.- Gustav anyud! Tessék a telefon- mondta, és oda ba**ta neki a telót. -Igen anyu? Mondjad!- Guszti, akin csak egy türcsi volt. -Szia kicsim. Nem is mondtad, hogy Clau is ott van. -Mert nincs itt anya. Ő Zsany. Clauval rég szétmentünk. -Értem én. Ez a kislány francia? -Nem anya. Magyar. -Jól van. Jól vagytok? -Szuperül. -OK. Puszillak benneteket! Szia!- mondta anyuka és letette. -Ki az a Claudia?- Zsany. -A volt barátnőm- Gustav. -Nekem nem úgy tűnt, hogy anyud tudja hogy a VOLT csajod. -Most elmagyaráztam neki, de ne haragudj rám ezért kérlek! -Rád nem sűrűn lehet haragudni. De bízom benned, és szeretlek is!- Zsany. -Én is kicsim- Guszti, és ezzel ágynak estekJ.(Nem úgy. Nyugi Zsany) Mi is történt ezután? Olvasd el a következő részt! Pussza: Ági!J