29.rész: Happy Birthday to you!

Reggel meglepetten tapasztaltam,hogy a földön fekszek Georg és Bill között,és valaki épp átölel:

-uhh!Bazz…mit keresek én itt?

 -Jó reggelt- hallottam mögöttem Bill hangját.

-Szia-én még mindig gondolkozva.

-Nem emlékszel hogy kerültél ide?-Bill.

-Nem, de mindegy mostmár…Jajj,olyan jó hogy szeptember 1-je épp szombatra esik...- mondtam és nyomtam egy cuppancsot a pofikájára.

-Igen…szeptember 1-je van-Bill mosizva.

-Ahha…-én( Georg eközben még szunyált)

-Öhm…nem felejtettél el valamit?-Bill.

-Ja,de- Billnek felcsillant a szeme- Kössz hogy emlékeztetsz-most meg olyan értetlen fejet vágott-Georg!Kelj feeell!!! Megyünk Debrecenbe!- ordibáltam és rázogattam Georgot.

-De…-Bill és már teljesen el volt keseredve.

-Anyu még 2 perc…hagyjál…-Georg.

-Hey! Én nem anyu vagyok szivem!Ébresztőőőőőő!!!- majd miután sikerült helyrepofoznom Georgot kimentem a szobából. Sorban felöltöztünk,aztán ruccantunk Kittyékhez,és már Zsanyék is ott voltak. Kittym még az uccsó simításokat végezte. Zsanyval bementünk hozzá,a fiúk pedig kint vártak minket:

-Mi az fiúk?Nagyon el vagytok kenődve- állapította meg Gustav.

-Áhh…-Bill és Tom.

-Este akartunk titeket felköszönteni, de hátha ez felvidít titeket- Georg és Gusti és Boldog Szülinapot kívántak… Az eredmény?...Még nagyobb életkedv… Nálunk:

-Jujj, Bill még figyelmeztetett is..-én.

 -Engem is Tom!- Kitty.

-Szegényeknek semmi kedve az egészhez…-én.

-Majd lesz…-Zsany.

-Nahh akkor mehetünk is-Kitty.Az úton alig mondtunk valamit.Aztán megérkeztünk Debrecenbe:

-Nahh merre?- Georg.

 -Nézzétek! Ott egy cuki! Nem eszünk valamit?-én tök vidáman.(micsoda véletlen hogy épp egy cukihoz érkeztünk)

 -Ez kérdés volt?- a lányok és megindultunk a cukrászda felé.

-Bill! Ne csináld! Gyere már! Naaa-én nagy bociszemekkel-Lécciiiii!!!

-Hhhh…-sóhajtott és jött amerre rángattam. Ugyanígy Tom is. Beértünk a Cukrászdába:

 -Jé…itt tök üres minden…Akarom mondani nincs itt senki-Gustav.

-Majd mi rendelünk!Üljetek csak le!- Tom bazi nagy lelkesedéssel..:”(

-Ne hagyd csak majd mi! Látom semmi kedved sincs- Kitty és lecsücsültette Tomot,majd mi felszívódtunk.Egy olyan 10 perc múlva el kezdtek minket hiányolni:

 -Szerintetek hol vannak már ennyi ideig?-Gustav.

-Perc és kiderítem nektek-Georg.És ekkor…. Betoppantunk egy hatalmas tortával a Happy Birthday-t énekelve.Igen…ez előre megvolt tervezve…Szemétség….De meglepi volt, ami láthatólag jól sült el…Ugyanis az ikrek arcán megjelent az a gyönyörű mosoly amiért mindenki odavan…és máris jókedvük lett…

-Wáow…Ez a miénk?-Tom.

-Nemis tudom... Szerinted kinek van még rajtatok kívül szülinapja??Persze hogy a tietek.Boldog Szülinapot!Szeretlek-Kitty és csókcsatába kezdtek.

-Boldog Szülinapot fiúk!-mi és körbepuszilgattuk a mi kis ikerpárunkat…

-Isten éltessen kicsim-én és belecsimpaszkodtam Bill nyakába majd egy csókban forrtunk össze…

-Reggel…komolyan…azt…hittem…hogy…elfelejtetted…-Bill a csókok között.

- Olyat nem tennék,de legalább tudom hogy bevált a tervünk-mondtam,majd hozzáláttunk a tortájukhoz.Aztán pedig elmentünk sétálni… Épp egy padon üldögéltünk a Kossuth téren( Ugye Kitty?? XD) amikor megcsörrent a telefonom.

-Igen?

-Szia! Apád kitalálta hogy hétvégére menjünk fel Noszvajra(Eger közelében van és van ott egy nyaralónk)-anyu a vonal másik végén.

-Igen? Az jó!...De ugye nekem nem kell mennem?

- Döntsd el! Gera jön…

-Óhhh…igen?-kérdeztem egy ördögi mosoly kíséretében- És még kik? Biztos a lányok szülei sem bánnának egy kis kiruccanást a hegyekbe...

-Ez jó ötlet.Meg is kérdezem őket….na szia!-anyu és lecsapta.

-Wáóww-ugrottam Bill nyakába-A szülők walszeg lelépnek a hétvégére és miénk az egész keccó!

-Mien szülők?-a lányok.

-A mieink-én.És ott a tér közapén elkezdtünk ujjongni hogy mindenki hülyének nézett minket..Majd kaptunk egy telefont:

-Igen?...igen…Tényleg?Zoltán is megy?...ok…sziaa- Kitty-Ezaz! Belegyeztek! Újabb sikoltozás-Persze valakikhez oda kell költöznünk.

-Majd megoldjuk!-én és elsétáltunk a Plázába.És ismét egy telefon,ezennel Zsanynak címezve:

-Igen?...Tudom…Aha...szerintem Ágiéknál…Ok…Imcsit is?...Jó…Szia!-és letette. (Amúgy:1.nem mennének el ilye könnyen 2.tesóinkat-Kittyét meg enyémet-száz hogy nem tudnák elráncigálni mert 8.ota haragban vannak…SAJNOS) Kb. 3 óra nézegetés után elindultunk hazafelé. Alias hozzánk,mert a hétvégét ott töltjük.Már tök üres volt a kéró,csak egy cetlit találtam az asztalon:

„Elmentünk! Vigyázzatok magatokra és a házra! Legyetek jók!Anya!”

Miii???mi mindig jók vagyunk….FOLYT.KÖV.!!