27.rész:Go home

Másnap reggel a csapat indulásra készen állt a folyosón.Leadtuk a kulcsokat,Bill pedig telefonált egyet a menedzsernek(nem tom hogy kell leírniàés a menedzser alatt azt értetek akit akartok:lehet Benji,Saki,vagy Zaki vagy mi az isten tudja má hogy hogy hívják:S)

Hát…kissé sokkolta a bejelentés,de nem volt mit tennie, a fiúk már kemény elhatározást hoztak.El is indultunk. Ali egy fél órája jöhettünk mikor megcsörrent Kitty telefonja:

-Igen?-Kitty.

-Szia!Ági anyukája mondta hogy ma jöttök haza. Mikor indultok?-Kitty anyuja.

-Öhmm…már elindultunk…

-És mikorra érkeztek meg?

-Passz…

-Meg olyat is hallottam hogy valakikkel jöttök…Pontosan kikkel is?

-Az meglepi…

-Ismerem őket?

-Aki kíváncsi hamar megöregszik.Kérdezz mást!

-Jól vagytok?

-Fogjuk rá…

-Mi?!?

-Semmi semmi remekül vagyunk…Meg szerelmesen…-mondta Kitty a végét már egész halkan.

-Tessék?

-Semmi…Van még valami megtudakolnivalod? Mert ha nem akkor leteszem.

-Nincs.Jók legyetek,Szia!!-

-OK.Szia-Kitty és kinyomta a taloját,aztán viccajött hozzánk(a turné busszal voltunkXD)

-Na? Ki volt?-én.

-Anya-Kitty.

-És?-Zsany.

-Semmi.Csak kérdezgetett meg a szokásos legyetek jók duma estébé estébé-mondta Kitty,és mihelyst befejezte a mondatot Bill elráncigált majd lesmárolt.

-Öhmm…Kicsim??Ez meg mi volt?-kérdeztem.

-Egy puszi…Miért mi lett volna?-Bill.

-Nem az te hülyegyerek…miért ráncigáltál el?-mondtam én oldalbabökve őt.

-Nem vagyok hülyegyerek…-mondta sértődötten és hátat fordított nekem…

-De az vagy…egy imádnivalo hülyegyerek!Nahh mondjad hát!-én és átöleltem.Mire ő megfodult:

-Csak szerttem volna odaadni neked valamit-és elővett egy polot amin az ő képe volt a hátulján meg az egész banda-Ezt neked vettem.

-Jajj…az én kis egosom…köccönöm szépen-és megpuszikálltam Billt.Szépen döcögtünk tovább és kb. úgy 2 óránként megálltunkànem tom minek csak úgy.Az egyik ilyen kis megállónk épp Magdeburgban volt.Persze hogy néhány fan meglátta a buszt és megrohamozta az épp kiszálló fiúkat.Mi ezt látva nem nagyon akartunk kiszállni de a fiúk ránk parancsoltak és kénytelenek voltunk.Amint a fanok megláttak minket letámadták a srácokat ezer meg ezer kérdéssel:

-Kik ők?Jártok?Mi a nevük?Ugye csak haverok?-a fiúk szép sorban válaszolgattak de a nevünk rejtély maradt..Majd miután sikerült lerázni a rajongókat még sétáltunk egyet és aztán újra útra indultunk.Hosszas utazás után”átléptük” a magyar határt.Már ismét reggel volt.Megcsörrent Zsany mobilja. Vivi volt az,ezért kihangosítottuk(jó hogy má a Zsanyét nem is lehet de mind1)

-Igen?-Zsany.

-Szia-Vivibabánk tök szomcsi hangon.

-Szia!-ordított bele Kitty.

-Mi a baj BaBa?Olyan szomorú a hangod?-kérdeztem.

-Semmi-mondta.

-De hallik a hangodon-ismét Zsanettom.

-Szakítottunk Matt-tel.-és szép sorjában elmesélt mindent.

-Képzeld mi meg épp jövünk hazafelé-én miután kibeszéltük Vivi baját.

-De jó!És jöttök Pestre?-Vivi és a hangjában  megcsendült egy kis öröm.

-Hát most biztos nem-Kitty…és Vivibaba hangja ismét szomcsivá változott.

-Kár…na mind1…majd még beszélünk,most leteszem sziasztok-mondta.

-Szia!-mi és kinyomtuk.

Kitárgyaltunk mindent és csak ezt vettük észre:

-Lányok!Debrecenben vagyunk!-kiabált fel Tom.

Gyorsan kipattantunk a buszból és jártunk egyet,maj indultunk tovább.Már Derecskén voltunk…pár kilométer…ééss….megérkeztünk.Újra itthon a megszokott közegben...Érzékeny és ugyanakkor gyors búcsút vettünk egymástól és mindenki elindult saját kicsi otthona felé.Persze a saját pasijával.(Georgbaba az velem és Billel jött alias hozzánk)

Beléptem a kapun és csak azt vettem észre hogy Bill elkezd visítozni a hátam mögött:

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…………BASSZUS!!!.........

De vajon mitől ijedhetett meg…To be continued….