31.rész:A búcsú fáldalmas...Főleg a szerelemtől!

A kilincsre tettem a kezem...halkan lenyomtam...bevallom féltem...a csörgés elhalkult és már nem is hallatszott...Kiléptem az ajtón...Senki és semmi...talán csak hallucináltam??De ekkor valaki megfogta a vállam,és én elsikoltottam magam.Erre bent Zsany és Gustav felébredtek.

-Úristen!Ez mi volt?-Zsany.Majd ilyet hallottak kintről:

"Baszdki Georg!De hülye vagy!Ha még 1X ilyet mersz csinálni esküszöm leszedem a fejed a helyéről és kidobom a kukába"

Aztán látták hogy mérgesen beviharzoka Billhez.

-Na ez mi volt?-Zsany.

-Jó kérdés...-jött ki Kitty és Tom elég fáradtan(nem csodálom a tegnap este utánXD)

Majd bejött Georg.Mind ránéztek.

-Most meg mi van?Én nem akartam megijeszteni!-magyarázkodott.

-Jó de akkor kértél volna bocsánatot!-ordítottam ki a szobából.

-Bocsánat!-ordított vissza Georg.

-WÁHHH....-én,de erre már Bill is felébredt és én odafordultam hozzá-Szia kicsim...(pussz)...jóreggelt...(pussz)...

-Szia!-Bill,miután hagytam szóhoz jutni.

-Jól aldtál?-kérdeztem.

-Igen,de miért kiabáltatok?-Bill.

-Áhh..semmi...nem érdekes...csak Georg megijesztett...Ennyi-hadartam el.

-Ohh...nem is tudtam hogy ennyire ijesztő lenne szegény-(na tessék...még ki is nevetnek:@)

-Te meg hülye,meg...

-Ne folytatsd-szólt közbe.

-Meg édes,és sexy,és...

-Na jó mondhatod!

-És az én nagyon nagyon egos Billem nagyon fog hiányozni nekem-fejeztem be.

-Te is nekem...De várj csak! Nem is vagyok nagyon nagyon egos...csak egy egészen kicsit.

-Nagyon-én.

-Kicsit

-Nagyon

-Kicsit

-Nagyon

-Kicsit

-Kicsit...

-NAGYON!!-ordította Bill amit rögtön meg is bánt- akarom mondani kicsit...

-Na látod elismerted hogy nagyon...

-Becsaptál...

-csak rávezettelek...

-De én...-kezdte volna de én megcsókoltam.Ledőltünk az ágyba és ő már a pólóm alatt matatott,mikoris Tom Gusti és Georg ránkrontotta az ajtót.

-Upsz...Bocsi! Zavarunk?-kérdezte Tom.

-Áhh...dehogy!-én flegmán.

-Jó akkor bejövünk-Georg.

-Áhh...-én és lelöktem magamról Billbabyt-Lányok?

-Kint-Gustav.

-Kössz-és kirohantam-Na milyen volt az este?-ezt már a lányokhoz...ők pedig vidáman elmeséltek mindent.

-Mikor indulunk?-Tom.

-Vagy két óránk van.Összepakoltatok már?-Bill.

-Ahha-Georg.

-Még valami?-Bill.

-Semmi-Tom.

-Akkor tünés kifele és küldjétek be Ágit-Billem.Úgy is lett.Bementem.És ezúttal bezártam az ajtót.Bill hátulról átölelt és a fülembe súgta:Folytatjuk?

Válaszként leültem az ágyra és magamra húztam őt.És ismét eggyéváltunk...

2óra múlva hangos dörömbölésre keltünk:-Bill!Itt a busz!Mennünk kell!Gyere!-Gustav.

-Pillanat-Bill.Na ebből a pillanatból is egy fél óra lett.Nem akartam elengedni,pedig tudtam hogy mennie kell....Gyerekes voltam és önző...Nem akartam hogy itthagyjon...De végül kimentünk a szobából,és el kezdtük a búcsúzkodást:

-Georg!Nagyon fogsz nekünk hiányozni!-és körbepuszilgattuk és megöleltük.

-Tom!Tudod hogy szeretlek!Nagyon fogsz hiányozni!És nehpgy nekem rosszalkodj,különben...-Kitty,majd egy csókban forrtak össze.Aztán amikor elváltak Tom ezt súgta Kitty fülébe úgy hogy mi nbem hallottuk: Szeretlek!és köszönöm az estét!

-Én is!-válaszolt Kitty,és ismét egy utolsó csók.

-Gustav Szeretlek kicsim!És köszönök mindent!-Zsany csak ennyit mondott.

-Én is..-Gustav.És az utolsó csók többet mondott minden szónál.

-Kicsim!én nem akarom hogy elmenj!-mondtam és egy könnycsepp csordult ki a szememből.

-Csssshhttt...Szeretlek.Bill és megcsókolt.

-Én is szerelmeme!Jelentkezz mihamarabb-aztán egy utolsó csók,és egy kisbusz hátulja ami épp most siet ki az életünkből...örökre vagy sem...azt még mi sem tudtuk...csak sírtunk...álltunk,és sírtunk....