34.rész:A koncerten

Reggel arra ébredtem,hogy valaki pisziszkálja a hajamat…

-Ezt nagyon utálom… ugye tudod?- suttogtam. Kinyitottam a szemem és mélyen Bill csokibarna szemeibe néztem- De talán a szeretteimtől, elviselem... !

-Szeretlek- mondta és megcsókolt. (hogy jön ez most a hajamhoz?=S)

-Én is- ekkor ránéztem az órára- Bill! Át kéne osonnod a szobádba! És az estéről senkinek egy szót sem!- utasítottam.

-Értettem főnökasszony- viccelődött- De azért kapok még egy csókot.

-Nem… sipirc!

És ő engedelmes kisfiú létére szót fogadott.Aztán a nap folyamán nem is láttam egészen a konciig. A lányok természetesen már 11-kor kiráncigáltak a SYMA csarnok elé. Színleltem hogy nem akarok menni, de muszáj voltam… A sorban álltunk, valahol elég elől, az első 100 között, mikor Zsany kapott egy üzit:

„Szia Cica!Gyertek ki a tömegből és egy ember majd behoz titeket a backstage-be.Csók:Gustav!”

-Gyere Ági!-szólogattak a többiek.

-Nem akarok menjetek csak!-ellenkeztem.

-De…

-Semmi de! Menjetek csak! Ott leszek ha akarok nyugi!- én. Miután a csajok eltűntek dobtam egy SMS-t Billnek:

„Nem megyek be a csajokkal. Az első sorokban leszek! Intézd el nekem, hogy konci után bejussak hozzád! Puszi: Ági!”

A válasz ennyi volt:

„Rendben! Szeretlek: Bill!”

Végre bemehettünk. Ahogy gondoltam… az első sorban álltam.(amugy igazából nem)

Végig hallgattuk Lolát, majd berobbant a TH. Bill nem vett csak Georg.

Eljött az első szünet:

-Huhh… Ági semmit sem változott- jelentette ki Georg.

-Láttad? Hol áll?- Kitty.

-Az első sorban, az én oldalamon- Georg.

-Bill! Te láttad?- Tom.

-Megyünk- hangzott a „válasz”.

Visszajöttek. Az uccsó számnál, ahogy Bill ígérte egy security-s segítségével hátrajutottam az öltözőbe. Amikor bejöttek a fiúk én egyenest Georg nyakába ugrottam.

-Wáááááááá Georg!!!!!!!!Isteni volt a vokálod, és annyira hiányoztál!!!!!!!-én szinte kiabálva- Jajj, úúúúgy hiányoztatok!- miközben Gustavot is megöleltem.Majd megláttam Billt.Mindenki félve nézte a jelenetet, de én csak boldogan odafutottam hozzá,és átöleltem,és hogy a többiek ne hallják a fülébe súgtam:

-Fantasztikus voltál…remélem nem csalódok benned, mert szeretlek!

-Nem fogsz!-és megcsókolt.

-Ti?....Szóval ti….-Gustav.

-Ahha- bólogattunk.

-És mikor?

-Tegnap…-válaszolt helyettünk Tom.

-Te tudtad?-Kitty.

-Megérzés volt!- Tom.

-És hol?-Zsany.

-A parkban- még mindig Tom.

-Nem egészen- csóváltam a fejem.

-Hanem?

-Utána Ági szobájában…-Bill.

-Áhh…már értem…-Tom sunyin.

-Rossz aki rosszra gondol…-kezdtem.

-De bolond aki nem…-tette hozzá Tom.

-Szóval Bill  egész este a szobádba volt miközben mi halálra aggódtuk magunkat miatta? Bill Kaulitz-Trümper és Erdelics Ágnes! Hogy tehettétek ezt velünk?-csattant fel Kitty és Zsany.

-Hé-hé-hé! Nyugi van! Nem volt szándékos- mondtam nevetés közben.

-Most meg mi olyan vicces? Hm?- Zsany.

-Totál anyukások voltatok!Úgy érzem magam mint egy kisgyerek, akit most csesztek le-Bill.

-Hát kössz…-Kitty.

-Mért? Most nem is örültök?-én.

-Dehogynem…na gyere te!-és összeölelkeztünk.

-Öhm…sorry, nem akarok ünneprontó lenni,de nekünk indulnunk kell-Georg.

-Hát újra itthagysz…-fordultam Billhez..

-Nem kicsim! Lélekben veled leszek! Szeretlek- és egy gyors csókcsata és mindenki elbúcsúzik mindenkitől, majd újra csak a fekete kisbuszt láttuk kigurulni Budapest utcáiról…De most nem sírtunk…csak integettünk…