11. rész:  Lost Ott tartottam, hogy Tom zsebéből kipottyant az a bizonyos dolog, Kitty hasára. -Fúj Tom! Miért van ez nálad?- Kitty. -Hát, biztos, ami biztos-válaszolt Tom. -Ööö… Asszem mi megyünk is! Még 1szer bocs- én, és elindultam- Mondom Bill megyünk!- és elráncigáltam Billt az ajtóból. Átmentünk a szobába. -Hát ez kicsit meglepő volt-én. -Miért? Szerintem igaza van Tomnak. Nem?- Bill. -Inkább hagyjuk. Jó éjt édes- mondtam és megcsókoltam.(jó is lenne nem?) Kittyéknél: -Tom, tudod mit? Hagyjuk az egészet. Jó?- Kitty. -De, most mit a love-ot vagy ezt?- Tom. -Hát ezt te kis butus- Kitty. -Jól van! Szeretlek- Tom. -Én is drága- Kitty. Ezzel egymás karjaiba bújva elaludtak. Az éjszaka folyamán már csak ennyi történt: Egyszer felkeltem, és benéztem Zsanyékhoz. Gustav nem volt bent. Aztán bekukkantottam Barbiékra is, de Georg sem volt bent. Kittyéket már nem mertem zavarni, épp elég volt az előbbi. Na mindegy még kómás voltam, úgyhogy nem nagyon izgatott a dolog, és visszafeküdtem aludni. MÁSNAP REGGEL Barbi és Zsany kétségbeesve rontották rám az ajtót: -Ági! Ági! Ébredj! Gustav és Georg eltűntek!- ők. -Tudom- én. -Mií?! Ööö… Hol van Bill?- Zsany. -Bill?! Hát itt fe… - megfordultam- itt nem fekszik. Nem tudom. Nézzünk be Kittyékhez. Átmentünk. -Kitty, a fiúk eltűntek!- Barbi. -Mii?! De hát hova mehettek?- Kitty. -Azt reméltük Tom tudja, de ezek szerint nincs itt ő sem- én. -Majd haza jönnek- Kitty és aludt tovább. -Én is alszom még! Kövessétek ti is Kitty példáját! -én, és levágódtam az ágyamra. A lányok is visszamentek a szobába és ők is ledőltek. A fiúk hazaértek…… De hol is voltak? És mit mondanak nekünk? Kiderül a következő részből! Nahh… Addig is pá-puszi: ÁGI!